2013. szeptember 24., kedd

Gyógyító pilleszárnyak - részlet -

Sziasztook! Pár hete neki kezdtem az egyik legújabb novellámnak, melynek címe Gyógyító pilleszárnyak Az időhiány miatt sajnos nagyon lassan haladok vele, de amikor időm engedi, akkor mindig írok, ha nem is sokat, de pár mondatot biztosan... Nem tudok pontos időpontot mondani a teljes novella érkezéséről, de ahogy elkészül azonnal hozni fogom. Sok puszii és ölelés, minden kedves olvasómnak, Minie95



- Az első emeleten jobbra a hármas ajtó mögött vannak, de kérem amíg az operáció tart várjon türelmesen, biztos vagyok benne, hogy Dr. Peterson és Dr. Simons minden tőlük telhetőt megtesznek a feleségéért... - s mondja még tovább is, de én már nem figyelek rá. Mindenféle köszönés nélkül ott hagyom őt és meg sem állok amíg a vizsgáló elé nem érek...

Ezután hosszú, gyötrelmekkel teli órák következnek. Teljesen kikészülök, semmit sem tudok Sophie hogyléte felől. Nem értetem, hogy mi tarthat ilyen sokáig...

Orvosok, nővérek és ápolók váltják egymást. Az ajtó minden negyedik percben kinyílik, de semmi változás, továbbra sincsenek fejlemények. Aztán úgy nagyjából fél órával később egyszerre öten is kilépnek a műtő ajtaján. Két orvos, egy ápoló és két nővér. Egyikük sem hozzám jön, melynek következtében egyre idegesebb leszek.

Végül az ajtó ismét kinyílik, melyen keresztül két zöld színű ruhát viselő orvos lép ki. Mind a ketten körülnéznek. Kimerültnek tűnnek. Felém pillantanak és ahogy észrevesznek, azonnal mellém lépnek.

- Jó estét, ön Mrs.Pattinson egyik hozzá tartozója? - kérdezi fáradtan az egyik.

- A férje vagyok. Kérem mondják, mi van vele?!

- Dr. Peterson vagyok, ő pedig itt mellettem Dr. Simons. Mi voltunk a műtét vezetői. A feleségét fél hét körül hozta be a mentő autó, egy közeli baleseti helyszínről. Legjobb tudásunk szerint a hölgy autójával frontálisan ütközött, egy, a másik sávból áthajtó kamionnal. Mrs.Pattinson állapota már akkor sem volt elég jó, a mentő kocsiban többször újra is kellett éleszteni őt. Amikor hozzánk került nagyrészt stabil volt az állapota, azonban egyik pillanatról a másikra a szíve ismét leállt. Ekkor még sikerült újra élesztenünk őt, de a rengetek vérveszteségének köszönhetően a hölgy, sajnos nem volt eszméleténél. Mindenek előtt legfőbb célunk a vérzés elállítása volt, azonban mivel a felesége nem csak a kezén, a lábán és a fejénél sérült meg, nagyon nehéz feladatunk volt. A kisasszony állapota még stabilizálható is lett volna, de mivel – feltehetőleg a törött ablaküvegek miatt – a szíve mellett is volt egy hatalmas vágás sajnos nem tudtuk megmenteni az életét. Kórházunk legjobb ügyeletes orvosai és nővérei küzdöttek több mint négy órán át, hogy megmenthessük őt, de sajnos mind hiába. A felesége rengeteg vért vesztett és még a vérátömlesztés sem segített neki. Sajnálom, de... meghalt. Őszinte részvétem Mr. Pattinson, de bármennyire is próbálkoztunk, nem tudtuk megmenteni őt – mondja a doktor és én teljesen ledermedek.

- Azt...azt akarja mondani, hogy... hogy Sophie me...meghalt?? - kérdezem megtörten, hogy biztos lehessek abban, hogy nem értettem félre amit mondott.

Az orvos nem válaszol, mindössze csak egy aprót bólint. Én viszont még ennek ellenére sem tudok hinni neki. Nem törődöm velük igazán, nem érdekelnek egy fikarcnyit sem - NEM... - mondom határozottam, majd elindulok a műtő ajtaja felé.

A két doki teljesen ledöbben tettemen, így nem tudnak megállítani... Beérve a szobába azonban rettenetes látvány tárul szemeim elé. A hatalmas helyiség kellős közepén ott fekszik az én gyönyörű szerelmem Sophie. Most viszont nem olyan, mint máskor. Szépségét eltorzítja a rengeteg vér és horzsolás, melyeket a teste több pontján vélek felfedezni.

Az ágy melletti gép egyre csak sípol, s én teljesen összetörök. Térdre rogyva hajolok a földre és rájövök, hogy a kint hallottak minden egyes szava igaz... Hangos zokogásba kezdek és nincs erőm abba hagyni.

Vállamnál fogva valakik hirtelen felrántanak a földről, majd kivezetnek a vizsgálóból és a folyosón található székek egyikére ültetnek. Kérdezgetnek, egyre csak beszélnek hozzám, azonban én semmit sem értek, nem tudok másra gondolni csak arra, hogy elveszítettem őt.

Na, hogy tetszett? 
Érdemes folytatni, vagy sem?! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése