Sziasztook! Pár hete neki kezdtem az egyik legújabb novellámnak, melynek címe Gyógyító pilleszárnyak, Az időhiány miatt sajnos nagyon lassan haladok vele, de amikor időm engedi, akkor mindig írok, ha nem is sokat, de pár mondatot biztosan... Nem tudok pontos időpontot mondani a teljes novella érkezéséről, de ahogy elkészül azonnal hozni fogom. Sok puszii és ölelés, minden kedves olvasómnak, Minie95ღ
„-
Az első emeleten jobbra a hármas ajtó mögött vannak, de kérem
amíg az operáció tart várjon türelmesen, biztos vagyok benne,
hogy Dr. Peterson és Dr. Simons minden tőlük telhetőt megtesznek
a feleségéért... - s mondja még tovább is, de én már nem figyelek
rá. Mindenféle köszönés nélkül ott hagyom
őt és meg sem állok
amíg a vizsgáló elé nem érek...
Ezután
hosszú, gyötrelmekkel teli órák következnek.
Teljesen kikészülök,
semmit sem
tudok
Sophie hogyléte felől. Nem értetem, hogy mi tarthat ilyen sokáig...
Orvosok,
nővérek és ápolók váltják egymást. Az ajtó minden negyedik
percben kinyílik, de semmi változás, továbbra sincsenek
fejlemények. Aztán úgy nagyjából fél órával később egyszerre öten is kilépnek a műtő ajtaján. Két orvos, egy ápoló
és két nővér. Egyikük sem hozzám jön, melynek következtében
egyre idegesebb leszek.
Végül
az ajtó ismét kinyílik, melyen
keresztül két zöld színű ruhát viselő orvos lép ki. Mind a
ketten körülnéznek. Kimerültnek tűnnek. Felém pillantanak és
ahogy észrevesznek, azonnal mellém
lépnek.
-
Jó estét, ön Mrs.Pattinson
egyik hozzá tartozója? - kérdezi fáradtan az egyik.
-
A férje vagyok. Kérem mondják, mi van vele?!
-
Dr. Peterson vagyok, ő pedig itt mellettem Dr. Simons. Mi voltunk a
műtét vezetői. A
feleségét fél hét körül hozta be a mentő autó, egy közeli
baleseti helyszínről. Legjobb tudásunk szerint a hölgy autójával
frontálisan ütközött, egy,
a másik sávból áthajtó kamionnal. Mrs.Pattinson állapota már
akkor sem volt elég jó, a mentő kocsiban többször újra is
kellett éleszteni őt. Amikor hozzánk került nagyrészt stabil
volt az állapota,
azonban egyik pillanatról a másikra a szíve ismét leállt. Ekkor
még sikerült újra élesztenünk őt, de a rengetek
vérveszteségének köszönhetően a hölgy, sajnos nem volt
eszméleténél. Mindenek előtt legfőbb célunk a vérzés
elállítása volt, azonban mivel a felesége nem csak a kezén, a
lábán és a fejénél sérült meg, nagyon nehéz feladatunk volt.
A kisasszony állapota még stabilizálható is lett volna, de mivel
– feltehetőleg a törött
ablaküvegek
miatt – a szíve mellett
is volt egy hatalmas vágás sajnos nem tudtuk megmenteni az életét.
Kórházunk legjobb ügyeletes orvosai és nővérei küzdöttek
több mint
négy órán át, hogy megmenthessük őt, de sajnos mind hiába. A
felesége rengeteg vért vesztett és még a vérátömlesztés sem
segített neki. Sajnálom, de... meghalt. Őszinte részvétem Mr.
Pattinson, de bármennyire is próbálkoztunk, nem tudtuk megmenteni őt – mondja a doktor és én
teljesen ledermedek.
-
Azt...azt akarja mondani, hogy... hogy Sophie me...meghalt?? -
kérdezem megtörten, hogy biztos lehessek abban, hogy nem értettem
félre amit mondott.
Az
orvos nem válaszol, mindössze csak egy aprót bólint. Én viszont
még ennek ellenére sem tudok hinni neki. Nem törődöm velük
igazán, nem érdekelnek egy fikarcnyit sem - NEM... - mondom
határozottam, majd elindulok a műtő ajtaja felé.
A
két doki teljesen ledöbben tettemen, így nem tudnak megállítani...
Beérve a szobába azonban rettenetes látvány tárul szemeim elé.
A hatalmas helyiség kellős közepén ott fekszik az én gyönyörű
szerelmem Sophie. Most viszont nem olyan, mint máskor. Szépségét
eltorzítja a rengeteg vér
és horzsolás, melyeket a
teste több pontján vélek felfedezni.
Az
ágy melletti gép egyre csak sípol, s én teljesen összetörök.
Térdre rogyva hajolok a földre és rájövök, hogy a kint
hallottak minden egyes szava igaz... Hangos zokogásba kezdek és
nincs erőm abba hagyni.
Vállamnál
fogva valakik hirtelen felrántanak a földről, majd kivezetnek a
vizsgálóból és a folyosón található székek egyikére
ültetnek. Kérdezgetnek, egyre csak beszélnek hozzám, azonban én
semmit sem értek, nem tudok másra gondolni csak arra, hogy
elveszítettem őt.”
Na, hogy tetszett?
Érdemes folytatni, vagy sem?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése